Így motiváltok ti IV.

Az első három után itt a negyedik interjú (a korábbiak itt, itt és itt olvashatók), fogadjátok szeretettel Böbi történetét!

Röviden az előzmény

Még augusztusban gondoltam egyet és játszani invitáltam a jógázni szerető anyukákat: egy kihívást hirdettem, amelynek a lényege az volt, hogy a 30 napos szeptemberi hónapban minimum 21 napon történjen jógagyakorlás, minimum 20 percnyi. A kihívásra sok érdeklődő volt, a Babával jógázom zárt csoportjában több jógavideóval segítettem a gyakorlást, és kezdetben voltak is persze lelkesen nekikezdők, de ahogy azt sejtettem, a végére már csak egy maroknyi keménymag maradt. Na de milyen keménymag! Öt anyuka volt, aki a végéig rendszeresen és kitartóan gyakorolt, ebben a sorozatban őket mutatom be, mert hiszek a jó példa erejében és valakinek talán épp valamelyikük története ad motivációt.

Böbi

Böbi azon kevesek egyike volt, aki a kihívás alatt rendszeresen vezetett babás jógaóráról jelentkezett, aminek azért örülök, mert a 20 perces otthoni gyakorlás csak a minimum, jóleső átmozgatás, egy vezetett órán azonban sokkal alaposabban és pontosabban lehet gyakorolni. Nagyon tetszettek az interjúban az anyaságról írt gondolatai, a nehézségek ugyanis hozzátartoznak az anyasághoz. Szerintem nagy szükség van arra, hogy lássuk egymást, hogy ugyanazokkal a dolgokkal küzdünk meg, főleg kezdő szülőként, pedig nem vagyunk egyedül, nem is kell egyedül küzdenünk. Hiszek abban, hogy támogatnunk kell egymást anyaként, amiben a jóga egy csodás eszköz (például egy babás jógaóra), de a közösség talán még ennél is fontosabb.

Bemutatkozás

Gulyásné Sike Böbinek hívnak. 32 éves vagyok, az egészségügyben dolgozom 11 éve és minden nehézség ellenére szeretem. Körülbelül 7 évvel ezelőtt kezdtem el kettlebell edzésre járni ami a mai napig szerelem, bár mostanában sajnos igen ritkán gyakorlom.

Jógáztál-e már korábban?

Mivel a kettlebell gyakorlatok helyes kivitelezésében fontos a rugalmasság is, egy edzés keretein belül megismertettek minket a jógával, itt találkoztam először ezzel a sporttal. Ez a bemutató óra kicsit „férfiasabbra” volt szabva, hiszen többnyire ők jártak az edzésre, de nem bántam. Kíváncsi lettem, milyen is lehet valójában egy igazi hatha jógaóra, így pici várakozás után belevágtam. Rövid ideig tudtam csak részt venni az órákon újabb tanulmányaim megkezdése miatt, körülbelül 4-5 hónapot jártam heti rendszerességgel. Várandósságom eleje nem éppen a könnyebb úton haladt, így a kettlebelltől hamar el kellett köszönöm. Miután sikerült észbe kapnom (jobban éreztem magam), már kb 18 hetes terhes voltam és minden porcikám kívánta a mozgást, de erőm nem sok maradt. Így találtam rá a kismama jógára, ami mentálisan és fizikailag is sokat segített a szülésre való felkészülésre és a vajúdásban is.

Mikor kezdtél el gyakorolni szülés után? Hogy érezted ekkor magad?

Császármetszés után 5. héten már részt vettünk a babajógán. Na persze se HangaJulcsi se én nem tornáztuk végig a 2 órát … főleg ismerkedés, szopizás és sírás volt a fő vezérfonal. Majd idővel ez is változott hetente mindig, időnkén kétszer is tudunk menni. A csapatot ismertük kismamajógáról, így tudtuk jó helyre mentünk és megyünk most is. Szükségem volt a társaságra, segített – rákényszerített a kimozdulásra és a monoton hétköznapokat megtörte és ráébresztett, hogy az első babás nehézségeim és félelmeim nem egyedi esetek és van gyógyír miden pocakfájásra, anyai lelki törésekre is.

Miért jelentkeztél erre a kihívásra?

A kihívás egyszer csak a szemem elé ugrott a Facebook-on. Akkor nem nagyon tudtam HangaJulcsival egyedül autóba ülni, hogy messzebb eljussak mozogni. Nagyon megörültem neki, igaz, pár nappal később csatlakoztam hozzá, de kaptam a sorstól egy újabb lehetőséget, hogy igenis lehet és kell is baba mellett mozogni, meg kell találni az időt rá.

Mit adott neked a jóga? És mit a kihívás (ha volt ilyen)?

HangaJulcsi 2 és fél hónapos volt akkor. Meg kell mondjam, nagy mellénnyel álltam az anyaság kapujába, hogy nekem minden menni fog és nem tud újat mutatni. TUD. Újra kell építeni az életemet és magamat is, ami úgy érzem elég nehezen indult Anyaként, de lassan rátalálok erre az útra is. A kihívás és a napi posztok adtak egy keretet a napnak … nekem sokat segített.

Volt visszajelzés. Amikor meg tudtam csinálni, még maradt magamra egy kis időm, hogy tegyek a saját testi lelki egészségemért is. Ez jó érzéssel töltött el. A fizikumomon sokat javított, persze még nagyon sokat kell fejlődnöm, de jól esett minden egyes porcikámnak és a videóid nagyon sokat segítettek.

Hogyan lendültél túl azokon a napokon, amikor nehezedre esett nekilátni? Neked mi segített?

A többiek jelentkezése a csoportban nagyon ösztönzött, ezért szégyenlem magam, hogy az októberi #jógaoktóber posztjaim ritkára sikerültek. De remélem azért a többiek lelkesedése így sem tört le. De voltak olyan napok amikor nem ment. Nem kedv miatt, ha csak „márnincskedvem” akkor csak azért is megcsináltam a 20 percet. Többször volt, hogy az élet közbeszólt. Ezeket a napokat bűntudat nélkül igyekeztem elengedni.

Vannak-e terveid a folytatással kapcsolatban?

Továbbra is időhiánnyal küszködök illetve egy anyamatricával (a legtündéribb matrica a Földön) rendelkezem, ezért jelentkeztem egy olyan foglalkozásra ahhoz az oktatóhoz akihez babajaógára is járunk, ami egy órás. Kapunk napi feladatokat is és a heti egy megjelenés”kötelező”. Amikor HangaJulcsi oda cseperedik, akkor tervezem,hogy teljes jógaórán is részt vegyek, magamra hangolódhatok.

Mit mondanál annak, aki most vág bele?

Minden kisbabásnak hajrá! Meg lehet csinálni magunkért, mert „ha anya jól van a baba is jól van”, értük és értünk megéri.

Téged mi inspirál?

Az életemben úgy gondolom sok olyan ember van akiktől sokat kaptam, tanultam. Jót is, rosszat is. Nem tudok egy- egy idézetet kiragadni könyvekből, filmekből stb. Igyekszem képezni magam, minden csatornán, hogy elég jó ember maradhassak és „elég” jó Anya és feleség lehessek. Ha belegondolok, a nehéz napokra mindig tartogatok 2 gondolatot: “mindig légy kedves és bátor” “napsütés és szivárvány a szívedben” . Ezek csupa kedves dolgok, amiket ha igyekszem betartani, akkor remélhetem, hogy a világ is jó szándékkal fordul felém.

Mi a kedvenc gyakorlatod/gyakorlatsorod?

Az én kedvencem a napüdvözletek közül a videódból az utolsó változat (bocsánat,hogy nem tudom a szép nevét), abban érzem kényelmesnek magamat, lehet egyszer tényleg minden reggel megcsinálom majd, mert felébreszti a testet. A másik pedig a szék póz… mert az kihívás, nehéz kivitelezni nekem, meg kell találni benne a kényelmességet … talán mint a mostani élethelyzetem.

Köszönöm szépen a lehetőséget! Mind a kihívásra, mind a gyakorlatok elsajátítására és nem utolsósorban a virtuális interjúra.

Szép babás napokat!

Kedves Böbi, nagyon köszönöm az interjút!

Ha tetszett az írás, várlak a közösségi oldalakon is:

kövesd Facebook oldalamat itt, az Instagramon pedig itt találsz meg.