Így motiváltok ti III.

Az első két interjú (első itt, a második itt olvasható) után fogadjátok szeretettel a harmadik jógaanyu történetét!

Röviden az előzmény

Még augusztusban gondoltam egyet és játszani invitáltam a jógázni szerető anyukákat: egy kihívást hirdettem, amelynek a lényege az volt, hogy a 30 napos szeptemberi hónapban minimum 21 napon történjen jógagyakorlás, minimum 20 percnyi. A kihívásra sok érdeklődő volt, a Babával jógázom zárt csoportjában több jógavideóval segítettem a gyakorlást, és kezdetben voltak is persze lelkesen nekikezdők, de ahogy azt sejtettem, a végére már csak egy maroknyi keménymag maradt. Na de milyen keménymag! Öt anyuka volt, aki a végéig rendszeresen és kitartóan gyakorolt, ebben a sorozatban őket mutatom be, mert hiszek a jó példa erejében és valakinek talán épp valamelyikük története ad motivációt.

Dóri

Dórinál a versengés erős motiváció, ami alapvetően nem kifejezetten jógikus megközelítés, hiszen a jógában legfeljebb önmagunkkal tudunk versenyezni, ennek ellenére én nem tartom ezt rossz dolognak, több okból sem. Egyrészt azért nem, mert nagyon változatos utakon jutunk el a jógához, és ha valakit ez vezet hozzá, akkor épp ez lesz az az eszköz, aminek később nagyon sokat köszönhet. Azt is gondolom, hogy ha rálép valaki ere az ösvényre, és megszereti, elköteleződik iránta, akkor át fogja értékelni, másrészt pedig mindenkinek meg kell valamivel küzdenie. Senki nem úgy kezdi a jógát, hogy akár fizikailag, akár mentálisan tökéletesen érti és végzi, de nem is kell, hiszen a lényeg épp az, hogy a jóga segítségével fejlődjünk, általa megküzdjünk az élet kihívásaival – de legfőképp önmagunkkal. Dóri nagyon komoly átalakuláson ment át, amit elsősorban a rendszeres mozgásnak és egészséges életmódnak tudható be, és amit a mozgás (ezen belül is a jóga) megszeretése hozott el számára. Fogadjátok szeretettel Dóri bemutatkozását!

Dóri szülés után kicsivel és most

Bemutatkozás

A nevem Őriné Hencz Dóri, 2 kisfiam van, egy 3 és egy 1.5 éves és napokon belül betöltöm a 29-et. Soha nem voltam sportember, de második kisfiam születése után eldöntöttem, hogy itt az idő változtatni. Ekkor a mérleg 108kg-ot mutatott. Elkezdtem odafigyelni magamra és tudatosan beépíteni a mozgást az életembe. Így ismertem meg a jógát. Tudtam úgy gyakorolni, hogy a fiúk körülöttem voltak, megszokták lassan, hogy anya „tojnázik”. Ma 78kg vagyok, zumbázok, futok, jógázok és bármit kipróbálok ami szembe jön.

Jógáztál-e már korábban?

Igen, körülbelül 2 naponta fél órát pilatessel vegyítve, de azok a gyakorlatok a hasizom összezárásra koncentráltak, az sorozatok szépségét csak most ismertem meg.

Mikor kezdtél el gyakorolni szülés után? Hogy érezted ekkor magad?

Bálint fél éves volt, nem éreztem megterhelőnek, nagyon jól felépített szülés utáni regeneráló program volt.

Miért jelentkeztél erre a kihívásra?

Igyekszem minden újat kipróbálni, főleg ami a rendszeres mozgás beépítését segíti.

Mit adott neked a jóga? És mit a kihívás (ha volt ilyen)?

A jóga a megnyugvást, befelé fordulást jelenti. Ez a kihívás pedig a megérdemelt énidőt, hogy minden nap jár nekem is 20-30-40 perc amikor magamra figyelek.

Hogyan lendültél túl azokon a napokon, amikor nehezedre esett nekilátni? Neked mi segített?

Arra gondoltam, hogy csak elkezdeni nehéz, de utána nagyon jó 🙂

Mit mondanál annak, aki most vág bele?

Csak kezdd el, szuper lesz.

Téged mi inspirál?

A cél és sajnos vagy szerencsére a verseny. Ez nem pozitív tulajdonság de nagyon versengő vagyok. Azért igyekszem nem nagyképű lenni, van, hogy az „ellenfélnek” fel sem tűnik, hogy versenyeztünk.

Mi a kedvenc gyakorlatod/gyakorlatsorod?

A lefele néző kutya az abszolút kedvenc, mert nagyon édesen utánozzák a fiúk.

Köszönöm!

Kedves Dóri, én köszönöm az interjút!

Ha tetszett az írás, várlak a közösségi oldalakon is:

kövesd Facebook oldalamat itt, az Instagramon pedig itt találsz meg.