Az első interjú (ami Rékával készült, itt olvasható) után fogadjátok szeretettel a következő jógaanyu történetét!

Röviden az előzmény

Még augusztusban gondoltam egyet és játszani invitáltam a jógázni szerető anyukákat: egy kihívást hirdettem, amelynek a lényege az volt, hogy a 30 napos szeptemberi hónapban minimum 21 napon történjen jógagyakorlás, minimum 20 percnyi. A kihívásra sok érdeklődő volt, a Babával jógázom zárt csoportjában több jógavideóval segítettem a gyakorlást, és kezdetben voltak is persze lelkesen nekikezdők, de ahogy azt sejtettem, a végére már csak egy maroknyi keménymag maradt. Na de milyen keménymag! Öt anyuka volt, aki a végéig rendszeresen és kitartóan gyakorolt, ebben a sorozatban őket mutatom be, mert hiszek a jó példa erejében és valakinek talán épp valamelyikük története ad motivációt.

Gabi

Gabi azzal tűnt ki a többiek közül, hogy tényleg minden.egyes.nap gyakorolt, egyszerűen hihetetlen lelkesedéssel vetette bele magát és már lassan október végén járunk és ez azóta sem változott. Nagyon szeretem Gabi posztjait olvasni, többnyire szuper gondolatai vannak és az interjúban adott válaszai is megmelengették a szívemet.

Bemutatkozás

Erdei Gabriella Eszter vagyok, 31 éves, de hívjatok csak Gabinak. Érdekesség, hogy finnugrisztika szakos nyelvész vagyok. Soha nem dolgoztam a szakmámban, csak meg akartam tanulni finnül. (Nem sikerült…). Tanultam még jelelni, amit alkalomadtán szívesen folytatnék. Szentesen élek, az itteni vérellátóban vagyok adminisztrátor, amit nagyon szeretek. Mindig is érdekelt a biológia. Nemrég elváltam, van egy 3,5 éves tündéri, cserfes, okos kislányom, Kamilla, akit imádok. Szeretek kísérletezni a főzéssel, sütéssel. Legújabb projektem a kenyérsütés. Nagyon szeretek kreatív dolgokat csinálni. Jelenleg a kedvencem a kötés, most épp sok kis színes négyzetből készítek egy nagy takarót ajándékba. Idén szeptembertől járok felnőtt balettra, így kislányommal együtt tudjuk nyomni itthon a „balerináskodást” (ő is balettozik).

Jógáztál-e már korábban? Ha igen, mit és milyen gyakran?

Gimis koromban találkoztam először a jógával (hála érte ezúton is Szugyiczki tanárnőnek Mezőberényben!) Wai Lana videóira jógáztunk. Aztán hallottam az 5 tibeti jóga gyakorlatról és egy ideig rendszeresen gyakoroltam. Egyetemista koromban jártam néha egy idősebbekből álló csoportba, de az nem az én világom volt. Egyszer-egyszer végeztem néhány ászanát és a koleszomban tartottam heti rendszerességgel jógázást, ami abból állt, hogy végiggyűrtünk egy videót közösen. Egyetem után jött egy kis szünet, egészen a terhességemig (2-3-év). A sors összehozott egy nagyszerű jógaoktatóval, elkezdtem kismama jógára járni; imádtam.

Mikor kezdtél el gyakorolni szülés után? Hogy érezted ekkor magad?

Ugyanennél az oktatónál jött a baba-mama jóga, amit szintén nagyon szerettünk. A baba 6 hetes korától lehetett járni, de mivel (sürgősségi) császáros voltam, a biztonság kedvéért kislányom 8 hetes koráig vártunk. Alig vártam az órákat, kimozdulhattam otthonról. Mindig feltöltött az óra és kislányom pedig kellően kifáradt, sokszor el is aludt a „baba-rész” után. Ott találkoztam az egyik legjobb barátnőmmel. Közösséget kaptam és bármit kérdezhettem, nagyszerű tanácsokat kaptunk, amit könnyen tudtunk alkalmazni. Megismertem a babamasszázst, ami nagyon szuper!

Miért jelentkeztél erre a kihívásra?

Csoda oktatónk sajnos tovább állt, újabb szünet állt be a jógázásomban. Sokáig dédelgettem azt az álmot, hogy jógaoktató leszek (még ma sem adtam fel teljesen), de az élet újabb kihívást hozott. Akkori férjem elhagyott. Összetörtem, elvesztem, végem volt. Akkor csak az számított, hogy ember maradjak, anyja a kislányomnak. Újra kellett építenem magam, viszont sok barátot és segítséget találtam. És ismét megtalált a jóga! Beiratkoztam egy 8 alkalmas kezdő jógatanfolyamra, amit nagyon élveztem. Ennek most augusztusban lett vége. Éppen gondolkoztam, hogyan vigyem tovább, amikor szembe jött velem a Facebookon a Babával jógázom csoport felhívása, miszerint jógaszeptembert hirdet. „Hát, ez pont kapóra jött!”

Mit adott neked a jóga? És mit a kihívás (ha volt ilyen)?

Mindig különlegesnek éreztem magam, ha jógáztam. Szeretem a szertartásosságát és jött egy nem várt plusz is: jobban éreztem magam. Közérzetileg, erőnlétileg, egészségügyileg. Mióta minden reggel jógázom, a balett után nincs izomlázam. Nem győzök sunnyogva hallgatni, mikor a többiek panaszkodnak. 😀

Hogyan lendültél túl azokon a napokon, amikor nehezedre esett nekilátni? Neked mi segített?

Talán az segített a nehézségeken túllendülni, hogy tudom, mit hagytam magam mögött és azt nem akartam újra átélni. Ez új, izgalmas, egészséges és kicsit „különc” szokás. Imádom az ilyesmit. Imádom elújságolni, hogy reggelente testmozgást végzek és begyűjteni az elismeréseket érte. Ha elmaradna, csalódottabb lennék, mint amekkora örömöt a lustálkodás okozna.

Szeretnék példát mutatni kislányomnak, hátha egyszer kedvet kap ahhoz, hogy csatlakozzon hozzám.

Vannak-e terveid a folytatással kapcsolatban?

Mindenképpen folytatom! Szeretem, hogy a jóga a reggeleim része és hogy posztolhatok róla nektek a csoportba. Nekem fontos, hogy megértő közösségben érezzem magam. Szomjazom az elismerést.

Mit mondanál annak, aki most vág bele?

Próbáld ki! Csak nyerhetsz vele!

Téged mi inspirál?

A tudat, hogy a nap jól induljon. Hiszem, hogy hosszútávon boldoggá tesz és egy ilyen ember könnyebben talál (immár) méltó társat. Én csak boldog akarok lenni és ezért teszek is.

Mi a kedvenc gyakorlatod/gyakorlatsorod? Miért az?

Az 5 tibeti jógagyakorlat lett a kedvencem azért, mert így nem kell gondolkoznom, melyik ászanát válasszam, mi legyen a következő. Ennek megvan a sorrendje és minden porcikámat rendesen átmozgatja. Számomra ez vált be.

Köszönöm, hogy engem is meginterjúvoltál!

Kedves Gabi, én köszönöm az interjút!

Ha tetszett az írás, várlak a közösségi oldalakon is:

kövesd Facebook oldalamat itt, az Instagramon pedig itt találsz meg.