Még augusztusban gondoltam egyet és játszani invitáltam a jógázni szerető anyukákat (illetve bárkit, akit érdekelt, de hát a babával jógázom ugye elsősorban anyukákról/anyukáknak szól 🙂 ). Egy kihívást hirdettem, amelynek a lényege röviden az volt, hogy a 30 napos szeptemberi hónapban minimum 21 napon történjen jógagyakorlás, minimum 20 percnyi. Azért 21-szer, mert elvileg 21 nap kell ahhoz, hogy egy új szokás teljesen része legyen az ember életének és én azt szerettem volna, hogy minél többen kipróbálják és megismerjék a napi rendszerességű jógagyakorlást. Szerettem volna megszólítani azokat, akik ez iránt érdeklődnek, de valamiért ez eddig nem vált ilyen rendszerré, vagy eddig nem jógáztak, de most megismerkednének vele, és olyanoknak is, akik most kezdik újra a rendszeres jógázást (mert mondjuk időközben szültek egy gyereket – ahogyan én is 🙂 ). A napi gyakorlás egy nagyon izgalmas önismereti utazás, amikor meg tudjuk figyelni magunkat, hogy hogyan változik az erőnlétünk, a teljesítményünk, az elménk, hogyan hatnak ránk a külső tényezők, hogyan reagálunk ezekre.

A kihívásra sok érdeklődő volt, a Babával jógázom zárt csoportjában több jógavideóval segítettem a gyakorlást, és kezdetben voltak is persze lelkesen nekikezdők, de ahogy azt sejtettem, a végére már csak egy maroknyi keménymag maradt. Na de milyen keménymag! Öt anyuka volt, aki a végéig rendszeresen és kitartóan gyakorolt, és ezt meg is osztotta a csoport tagjaival. Példaértékű ez a kitartás, amivel megcsinálták és ami a legnagyszerűbb az egészben, hogy ezzel ők nyerték a legtöbbet, illetve úgy gondolom, a családjuk, a babáik is rengeteget kaptak azáltal, hogy egy egyre kiegyensúlyozottabb anyut kaptak otthonra. Szeptember eltelt, de a gyakorlás a továbbiakban is a napi rutin része náluk – mi sem bizonyítja jobban, hogy a jógaoktóbert már ők kezdeményezték 🙂

Én nagyon szeretem olyan emberek történeteit megismerni, akik inspirálóan tudnak hatni rám, úgy gondoltam, hogy talán mások számára is motiváló lehet megismerni ezeknek az anyukáknak a történetét, ezért most egy rövid interjúsorozatban bemutatom őket.

Elsőként ismerjétek meg Rékát, aki részben a cuki babás képeivel, részben az izgalmas táncos fotóival illusztrálta a gyakorlásairól írt bejegyzéseit, és szinte minden nap gyakorolt, ha jól emlékszem, túlteljesítette a 21 napot. A gyakorlásról írt sorai szívet melengetőek, ismerkedjetek meg vele ti is!

Réka

Emmertné Veres Rékának hívnak, egy nagyon mozgékony, cuki kislányom van, aki most 5 hónapos. Tanító néni vagyok, illetve Alapozó terápiás terapeuta, sőt sorolhatnám a plusz végzettségeket, de az nagyon sokáig tartana ☺️

Ami talán még érdekes lehet rólam, hogy már több, mint 3 éve klasszikus indiai táncokat tanulok, illetve ezeket modern zenére is ülteti a tanárom. Nagyon szeretem ezt a mozgást is, régebben magyar néptáncoltam, de ebben több a kihívás. ☺️ Tri Gatu névre hallgat a tánccsoport.

Réka balról az első táncos, zöld ruhában

Jógáztál-e már korábban? Mit ad neked a jóga? És mit a kihívás (ha volt ilyen)?

Régen próbálkoztam a Hatha jógával, de aztán nem műveltem tovább. Rátaláltam a Facebookon erre a csoportra (Babával jógázom) és újra belendült valami bennem. Tetszett, hogy lányomat is be tudom vonni, s közben én is lazulhatok. Szoktam táncra is vinni Zorkát, de így még közelebb kerülhetünk egymáshoz (érintések, mondókák, énekek stb). Szülés után 12 hetet kellett várnom a mozgással, mivel császáros vagyok. De nem a jógával kezdtem, hanem azonnal visszamentem táncolni. A jógaszeptember valami újat adott nekem és szerintem Zorkának is. Alapból kiszedett minket egy megszokásból, a napok kicsit változatosabban peregtek. Ha ébren volt és kedve is engedte, szívesen forgolódott körülöttem a matracon, vagy csak távolból figyelt engem, folyamatosan beszéltem hozzá. Napról napra éreztem, hogy még közelebb kerültünk egymáshoz. Jobban elfogadta, hogy anya mást is csinál, nem csak vele foglalkozik, jobban eljátszott magában egy idő után, de keresete a társaságomat is. Igazából sokszor a jelenlétem kellett neki, hogy rám tudjon nézni, biztos ott vagyok, nem szöktem meg jó messzire 😂

A kihívásra azért jelentkeztem, mert mozogni szerettem volna, nagyon motiváló volt, hogy ezt Zorkával tehettem meg.

Hogyan lendültél túl azokon a napokon, amikor nehezedre esett nekilátni? Neked mi segített?

Voltak napok azért, mikor nehezemre esett belekezdeni, főleg, ha nem reggel jógáztam, mert valami miatt nem jutottam oda. De valahogy hiányzott, igenis szükségem lett rá, megnyugtat, kikapcsol, boldoggá tesz.

Vannak-e terveid a folytatással kapcsolatban?

Szeretném folytatni itthon is a gyakorlást, sőt tervben van, hogy a közelemben keresek egy babás jógás helyet és eljárunk Zorkával.

Mit mondanál annak, aki most vág bele?

Szerintem alapból ki kell próbálni, ha valakinek babája van, de ha nincs akkor is ☺️☺️ Ha nem megy mindig a 20 perc, ne csüggedjen, kevesebb idő is elég néha a lazuláshoz, erőre kapáshoz. Nem minden nap egyforma.

Téged mi inspirál?

Mi inspirál? Húha… Talán azt mondanám, hogy az értékesen eltöltött idő, ami motivál.

“Ha gondját viseled ennek a pillanatnak, gondját viseled minden időnek.” Buddha

“Mindegy milyen nehéz volt a tegnap, ma mindent újrakezdhetsz.” Buddha

Köszönöm Réka a részvételed és az interjút!

Ha tetszett az írás, várlak a közösségi oldalakon is:

kövesd Facebook oldalamat itt, az Instagramon pedig itt találsz meg.