Babával jógázom

#nincsszemétcsakszépfenék

Hozzászólások (0)

Sokat gondolkodtam az előző bejegyzés közzététele óta, hogy vajon mi lehet az oka, hogy a mosipelust kihagytam az alternatív babagondozás listájából?? Igazából más magyarázat nincs rá, csak az, hogy annyira kedves számomra ez a téma, hogy külön bejegyzést követelt magának 🙂

 

Így kezdődött

 

Minden kismama kap manapság különböző kuponfüzeteket, szóróanyagokat, esetleg kisebb értékű ajándékokat tartalmazó dobozokat. Ezeket egy idő után én visszautasítottam, mert ha jobban belegondolunk, gyakorlatilag nem ajándékok, hiszen az adatainkat kapják meg érte cserébe, és ezáltal reklámcélpontokká válunk, ez pedig óriási érték a cégeknek. Nagyon tudatosan és megfontoltan adom csak meg ezeket az adatokat ma már és csak olyannak, akinek a terméke vagy szolgáltatása valóban érdekel és erre biztatok mindenkit: legyünk tudatában értékeinknek és ha szükséges, védjük is meg azokat. Szeretem azt gondolni, hogy én nem a reklámok alapján hozom meg a vásárlással kapcsolatos döntéseimet, de ez valószínűleg nem teljesen igaz, hiszen ha csak azt nézzük, hogy két termék közül valószínűleg azt fogom választani, amiről legalább valahol valamit hallottam, szemben egy teljesen ismeretlen termékkel (márpedig ez valószínű), akkor már befolyásolva vagyok. Ingoványos terep ez és ennél jobban nem is szeretnék belemenni, lényeg, hogy ezek nem ajándékok, ez kőkemény üzlet. Ennek ellenére egy ilyen füzet hozzám is eljutott a várandósságom elején és azt lapozgatva találkoztam egy mosható pelenkás hirdetéssel és ez emlékeztetett engem arra, hogy valaha, talán még évekkel ezelőtt, amikor olvastam arról, hogy az eldobható pelenka több száz év alatt sem (!) bomlik le, ezáltal már a csecsemők ökológiai lábnyoma is óriási, már akkor elhatároztam, hogy születendő gyerekem popóját környezetre kevésbé ártalmas alkalmatosságba szeretném csomagolni.

Ez volt a pont, ahonnan kiindultam, aztán jött a jó öreg internet és elkezdtem keresgélni a témában, ami aztán beszippantott. Nem viccelek, éjszakákba nyúlóan olvasgattam mosható pelenkákról, a hogyanokról és nézegettem a szebbnél szebb darabokat a webáruházakban. Visszanézve elég bolondul hangzik, de egy darabig ez gyakorlatilag hobbivá nőtte ki magát 😀 A munkahelyi búcsúztatóm szervezésekor mikor megkérdezték, mit szeretnék kapni, akkor én mosipelust kértem (és kaptam is), amit aztán otthon ráadtam az (óriási fantáziával elnevezett) Macika nevű gyerekkori plüssmedvémre és lelkesen magyaráztam minden arra tévedőnek, hogy hogyan is kell ezt majd használni 🙂 Persze volt, aki közölte, hogy majd csak nézzem meg, megszületik a gyerek és akkor már nem leszek ilyen lelkes, én pedig gondoltam magamban, hogy hát persze, majd én megmutatom (és ez később igazából jól is jött).

Amikor ugyanis megszületett Bíborka a 35. héten, akkor nem hogy nem voltunk felkészülve mosipelussal, de semmi nem volt összekészítve, egy hálóingben és köntösben mentem a kórházba, mindent a férjem hozott utánam. Pánikszerűen vett egy pár eldobós csomagot és az első napokban eszembe sem jutott a mosi. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 2150 grammal született kis barbibabánkra akkor még egyik darab sem volt jó, elveszett mindenben, valamint ajándékba is kaptunk még pár csomag pelenkát, így körülbelül 1,5 – 2 hónapig csak azt használtunk. Így utólag azt mondom, valószínűleg ez sem volt hiábavaló, mivel így legalább van összehasonlítási alapom a két módszerhez. Az, hogy mosom a gyerek után a kakit, azért van, mert van egy pelenkás gyerekem, nem abból fakad, hogy mibe pelenkázom. Amikor például nyaraláskor vittünk eldobóst, amit abba pakolt a gyerek, az majdhogynem a füléig kifolyt, ilyet például a mosival sosem tapasztaltam. 

 

Kezelhetőség

 

Tény, hogy az eldobós pelenka (ami azért nem eldobhatós, mert a használat után nem opcionális, hogy kezdek-e még vele valamit vagy sem, így pontosabb az eldobós vagy az egyszer használatos kifejezés) egyszerű. Nem igényel az égvilágos semmi tudást, ráadom a gyerekre és kész. Ezzel szemben a mosható pelenkának több fajtája létezik és ezeknek mindnek van előnye és hátránya, illetve nem minden típus tetszik mindenkinek, tehát a variációk lehetősége igen nagy. A mosi útvesztőjében azonban vannak remek idegenvezetők, nekem például az első időszakban a Temiti írásai segítettek eligazodni, majd később még több blog, webáruház és készítő oldalára is eljutottam (linkek a cikk végén), akik által még tovább mélyült a tudásom. Igazából ez nekem nem volt egy percig sem fáradság, mert szeretek belemélyedni a dolgokba, utánaolvasni, megérteni és hát azért lássuk be, mégiscsak pelenkákról van szó, nem kvantumfizikáról 😉 Számomra továbbá az ezzel való foglalatosság a babámról való gondoskodás megnyilvánulása volt, és mint ilyen, szerintem más is tud benne örömet találni.

Majd a sok keresgélés után eljutottam a magyar mosis origóhoz, ahonnan többet sehonnan nem lehet tanulni és ami egy hihetetlenül jó közösség: ez a Mosható pelenka piac és csevegő nevű facebook csoport. Az a vicces, hogy nemrégiben olvastam épp ott, hogy vannak, akik kifejezetten a közösség miatt mosiznak 😀 Nagyon sok anyukás csoportban tag vagyok és tényleg vannak nagyon jók, de ez a csoport még azokból is kiemelkedik. Hihetetlenül vicces, toleráns és intelligens társaság, üdítő sziget a facebookon, ahol egyébként sajnos a mocskolódás és egymás megszégyenítése mindennapi jelenség, még az anyukák köreiben is.

Innen aztán megtanultam a mosizás minden csínját-bínját, amiből röviden annyit szűrtem le, hogy nem kell egyáltalán túlgondolni. Amilyen bonyolultnak tűnik az elején, annyira nem az. Kell valami kívülre, ami nem engedi át a nedvességet, aztán kell valami belülre, ami felszívja. hogy kinek mi és hogyan válik be, arra pedig a legjobb a próbálgatás, így nagyon sokáig én is csak úgy vásárolgattam, hogy ami megtetszett, abból 1-1 darabot vettem és ha bevált, akkor még vettem belőle, ha nem, akkor továbbadtam. Körülbelül 3 hónapos volt Bíborka, amikorra teljesen átálltunk, tehát egy pár hét kellett hozzá és még ezt követően is sokat kísérleteztem, de ezt már inkább a saját kedvemre. Volt, hogy már csak azért vettem újabb darabokat, mert izgatott, hogy az a másik vajon milyen 🙂

 

Típusok

 

Pár hónap után lecsengett ez a nagy vásárlási láz és elkezdtem racionalizálni a készletet, mindent eladtam, ami nem jött be és a pelenkázási gyakorlatom is teljesen letisztult. Amik nekem bejöttek:

  • külsők: semmi faxni, csak egy patenttal vagy tépőzárral feladható, többnyire PUL anyagú nedvességzárós pelus, amibe olyan nedvszívót teszek, amilyet szeretnék. A gumibugyihoz képest azonban nagy változás, hogy a PUL a nedvességet nem, de a levegőt átereszti, így a gyerekek nem egy dunsztkötésben pállanak, hanem szellőzik a popó, ez pedig nagyon jó a bőrüknek. Ha csak pisi került bele, akkor a nedvszívó eltávolítása után kiszellőztetem vagy kitörlöm és mehet vissza a gyerekre. Emiatt a tulajdonsága miatt a leggazdaságosabb megoldás. Akár 5-6 darab elég belőle 2-3 naponta történő mosás esetén (meg persze a hozzá való nedvszívók).
  • zsebes: olyan pelus, amiben két réteg össze van varrva és a betét ezek közé kerül. Előnye, hogy a belső rész nem csúszkál el és ha előre be van készítve, egy rohangáló gyerekre is ráadható. Hátránya, hogy minden viselés után mehet a mosásba, nem lehet visszaadni, így nagyobb mennyiség kell belőle. Ha valaki ebből állítaná össze a készletet, akkor azt kell a számoláshoz alapul venni, ahányszor a gyereket átpelenkázza egy nap , pl ha napi 6-szor és 2 naponta mos, akkor 12 db a minimum és az sem baj, ha van tartalék. Nekem csak pár darab ilyen van a külsők mellett, igazából szeretem az egyszerűségét.
  • betétek: a nedvszívásra rengetegen használnak klasszikus tetrapelenkát (tudjátok az, amit a mi gyerekkorunkban is használtak), mert bármilyen formára hajtogatható, könnyű tisztítani és olcsó. Én ennél jobban szeretem a formázott betéteket, amiket csak egyszerűen beleteszek egy külsőbe és nem kell hajtogatni. Hátránya, hogy lassabban szárad, de nekünk a lakásunk adottságai miatt szárítógépet kell használnunk, ott pedig ezek is megszáradnak szépen.

Ezen kívül vannak még (a teljesség igénye nélkül):

  • csónakosok: egy külső rész, ami lehet bármilyen anyagú, ez tartja fent a pelust, meg egy belső csónak, amibe a nedvszívó anyagot lehet tenni, itt ez a vízzáró rész. A csónak egyes típusokba bele van varrva, másokból kivehető, ez utóbbi előnye, hogy kevesebb külső résszel is lehet használni, mert elég csak csónakot cserélni. Kezdetben ez volt a legszimpatikusabb fazon, sok szuper csónakos van és nagyon szépen tudnak állni a babákon 🙂
  • AIO = all-in-one, azaz minden egyben: kezelhetőségben talán ez áll a legközelebb az egyszer használatosokhoz, azonban ebből viszonylag nagy készlet kell (ugyanúgy, mint a zsebesből), ezért ebből csak egy pár darabom volt, néha valóban jó szolgálatot tett, ha csak elő kellett kapni gyorsan, viszont mivel itt többnyire sok réteg van összevarrva, lassan szárad.
  • SIO = snap-in-one: mint az aio, csak egy patenttal ki lehet venni a nedvszívó részt, többnyire ez mosásnál előnyös.
  • belső pelenka: pelenka formájú, de nedvességzáró nélküli darab, előnye, hogy sokat elnyel, ezért éjszakai megoldásnak is gyakran használják.
  • gyapjú pelenka: ez sajnos nekem kimaradt és már nem is fogok nekiállni, pedig akik ilyet használnak, nagyon dicsérik (Bíborka mostanában már inkább bugyit hord, ezért már csak készletcsökkentés lehetséges 😉 ). A gyapjút lanolinozni kell és ezáltal víztaszító lesz, így bent tartja a nedvességet,  természetes anyag és nagyon keveset kell mosni.
  • szárazontartó: többnyire polár alapanyagú réteg, ami a baba bőrével érintkezik, ám önálló nedvszívása nincs. Korábban használtam ilyet, ma már nem szoktam, mert egyrészt nagyon gyakran cserélek, nem szoktam megvárni, hogy tocsogjon benne, másrészt a szobatisztulásban előny, ha a gyerek érzi a nedvességet.
  • kakifogó: gyakori kérdés, hogy na és mi a helyzet a kakis pelussal? Mi lenne, kimosom 😀 De viccet félretéve, a szilárd matériát wc-be dobom vagy lecsapatom vízzel (állagfüggő ugye, hogy épp melyik) és utána egy kenés mosószappan, majd megy a fedeles vödörbe, ahol várja a mosást sorstársaival együtt. Ha valaki ennél kényelmesebb életre vágyik, az tehet rá kakifogó papírt, amit kiemelve a pelusból kis lehet dobni (sok helyen írják, hogy lehúzható a wc-n, de a gyakorlatban nem igazán ajánlott egyiket sem beledobni, így kuka).

 

Mosás

 

Minden alkatrészt egyben mosok, 2-3 naponta, 60 fokon, környezetbarát mosószerrel, a foltokat pedig mosószappannal kezelem, mosásig pedig fedeles vödörben tárolom a motyót. Amíg kizárólag anyatejes volt Bíborka, addig a napoztatás is nagy barátom volt, mert az UV fény bizonyos foltokat nagyon szépen kiszed, ilyen az anyatejes kaki nyoma is. Igazából egy idő után a foltok nem izgattak, mert fokozatosan a gyerek ruhái is egyre inkább tele lettek ki nem jövő pecsétekkel, tisztának tiszta, ez már egyéni ízlés kérdése, hogy zavarónak találja-e a foltot. Időnként wellnessbe is küldöm őket, ehhez nátrium-perkarbonátos áztatóvízbe kerülnek egy pár órára, ez egyrészt folttisztító hatású, másrészt akkor segít, ha a pelusok a rendszeres mosás ellenére már egy pisi után büdösek lesznek, ez ugyanis annak a jele, hogy a vizelet ammóniatartalma felhalmozódott a textilben, ezt a perkarbi szépen rendezi. Ez a művelet pár havonta nekem elég szokott lenni. Akit a mosás víz- és energiaigénye aggaszt, azoknak érdemes utánanézni, hogy mely pelustermő területekről szüretelik az eldobós pelenkákat 😀 Ha nem talál ilyet, akkor pedig azt megnézni, hogy mennyi energiaszükséglete van az előállításnak, ennek a terhelése pedig minél tovább pelenkás egy gyerek, annál nagyobb. Összességében egyébként nem lett sokkal magasabb a rezsi a pelusok mosása miatt, mostanában pedig annyira kevés fogy, hogy mindig keresnem kell mellé valamit, így a törülközőkkel és ágyneműkkel szoktam együtt betenni, de ez már a szobatisztulás időszaka.

 

Környezettudatosság

 

Ahogy észrevettem, nem ritka jelenség, hogy akik mosiznak, azok egyéb téren is nagyon tudatosan állnak ehhez a témához és egyre több fronton figyelnek oda arra, hogy a mindennapi életvitel során milyen hatást gyakorolnak a környezetükre. Nálunk sem történt ez másképp, ahogy telt az idő, kifejezetten örömömet leltem abban, hogy egyre újabb és újabb fronton találok környezetbarát megoldásokat az otthonunkba. Az én gyerekem már abba a szemléletbe fog belenőni, hogy ahol lehetséges, nem használunk egyszer használatos vagy eldobható termékeket, kevesebbet fogyasztunk és tudatosan vásárolunk, ő már nem fogja azt hinni, hogy a megtermelt hulladék már nem az ő gondja onnantól, hogy elhagyja a háztartását. Csak remélni tudom, hogy neki egyáltalán lesz lehetősége egy olyan világban élni, ahol ezeket mindenki komolyan veszi végre, mert épp a küszöbén vagyunk valami olyan környezeti változásnak, amiről többnyire fogalmunk sincs, hogy mivel fog járni, de ha nem teszünk semmit, akkor egész biztosan katasztrófával. Egy biztos, én megteszem részemről azokat a lépéseket, amiket megtehetek, akármilyen kicsiknek is tűnjenek azok. Ha mindenki elhiszi, hogy igenis számít minden döntése, akkor óriási változások indulhatnak be.

Költségek

 

Azt gondolom, ez szinte mindenkit érdekel, de nagyon nehéz egzakt módon meghatározni. Azt tudom, hogy egy egyszerű készlet külsőkkel és tetrapelenkákkal már akár 30 ezer forintból kihozható, a felső határ pedig a csillagos ég. Miután azonban elsősorban környezetvédelmi okokból mosiznak a legtöbben, így érdemes azért ebben is mértéket tartani. Én sajnos nem számoltam a kezdetektől, hogy mennyit költöttem eddig mosható pelenkákra, de ha ahhoz hasonlítom, hogy eldobósra kb 10 ezer forint menne el havonta, akkor már biztosan kevesebbe került, és akkor azt még nem kalkuláltam bele, hogy mindent el tudtam adni, ami nekem valamiért nem jött be, vagy kinőtte. Attól függően, hogy mennyire népszerű típusról és jó állapotú darabról van szó, akár az eredeti ár 50-70%-ért is el lehet adni, legalábbis nekem sok megkímélt vagy keveset használt darabom talált így új gazdára, ami azt gondolom, igen jelentős összeg. Ráadásul a kereslet nagyon jó, így ellentétben a gyerekruhákkal, amit néhány extra darabtól eltekintve nem lehet eladni, a mosipelusok hamar elkelnek. És minél tovább szolgál egy pelus, annál jobb a megtérülése és kisebb az ökológiai lábnyoma. Használt pelust venni pedig a költséghatékonyság mellett azért is érdemes, mert kisebb beruházással lehet kísérletezni a megfelelő fazonokkal. Amit senkinek nem ajánlok az az, hogy egy típusból megvegyen egy készletet, ha van lehetőség, akkor érdemes mosis klubban, vagy pelustapogatón részt venni, esetleg szimplán megkérni egy gyakorlott anyukát, hogy mutassa meg a készletét. Mint már írtam, a mosimamik igen összetartó és segítőkész népség, a fent említett csoportban  bármikor lehet találni segítséget 🙂 Ja, és még egy fontos infó, hogy a mosható pelus elszámolható egészségpénztári számlára.

 

Összességében a környezettudatossági szempont volt az első, ami rávitt erre az útra és aztán annyira megszerettem, hogy hobbivá nőtte ki magát. Miután a gyerekem mostanában már csak éjszakára kap pelust, így lassan meg kell válnom a készlettől, ami nem lesz könnyű…már nézegettem, de még nem állok készen rá 😀 Persze az elmúlt hónapokban már lement az őrület és kialakult a készlet, megtaláltam a kedvenceket és nem vásároltam újakat (legalábbis én így emlékszem 😀 ), azért még most is kedves számomra foglalkozni vele. Ha valaki esetleg kedvet kap hozzá, összegyűjtöttem pár linket:

Webshopok, akiknek a blogját is érdemes olvasgatni:

Hazai készítők listája (nem teljes, én őket ismerem):

 

 

 

 

Ha tetszett az írás, várlak a közösségi oldalakon is:

kövesd Facebook oldalamat itt, az Instagramon pedig itt találsz meg.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!