ISZSZ, BLW, EC, EGY? Első ránézésre nagyon idegenül hangzó kifejezések, és könnyen hihetjük, hogy ezek új, divatos módszerek, ám legtöbbjük nem más, mint kissé feledésbe merült, azonban a biológiai normához legközelebb álló módjai a kisbabákról való gondoskodásnak.
Szeretek a dolgokhoz szkeptikusan hozzáállni, így minden információ és tanács, ami hivatalos vagy nem hivatalos formában eljutott hozzánk még a várandósság alatt, számomra nem kész tényként elfogadható módszer, hanem egy a sok közül és előttem az a vezérelv lebegett, hogy azt szeretném adni a babámnak, amit a legtermészetesebbnek tartok. Ezt a gondolkodásmódot egyébként nagyon sok mindenre ki szoktam terjeszteni, a lényege az, hogy megpróbálom lehámozni azokat a tényezőket, amik mesterségesek és segítségül hívom az ún. JPÉ-t, azaz a józan paraszti észt 😀 Számomra megnyugtató az a tény, hogy az óriási babaholmiüzletláncok, többszázezres babakocsik, milliónyi színes zörgő-zenélő izé és milliméterre megdizájnolt gyerekszoba nélkül is sikerült már az emberiségnek pár ezer éve fennmaradnia, és hogy valószínűleg néhány évtizeddel ezelőttig senki nem fertőtlenítette le az utolsó sarkot is a lakásban (itt most a csecsemőhalandóságra nem térnék ki, rengeteg jó dolog van, ami régebben nem volt, de egyértelműen túlestünk a ló túloldalára).
Na de hogy ne csak ilyen általánosságban beszéljek, nézzük is sorban, miről van szó.
ISZSZ – igény szerinti szoptatás
Valahogy nehezen tudom elképzelni, ahogy a régmúlt korok asszonyai nézték az órát, hogy vajon szoptathatom-e már a gyereket, eltelt-e a 3 óra? Mi felnőttek sem órára eszünk, sosem értettem, miért hisszük, hogy ez jó egy kisbabának. De kezdjük az elején. A szoptatás a biológiai norma, az evolúció úgy alakított ki minket, hogy saját testünkből tudjuk táplálni az utódainkat. Ezt azért szeretném kiemelni, mert időnként úgy tűnik, mintha ez egy választási lehetőség, egy opció lenne csupán. Nyilván elfogadom mindenkinek a saját döntését, hogyan szeretné táplálni a babáját és most végképp nem arról van szó, amikor valami okból kifolyólag meghiúsul a szoptatás, egyszerűen arról a tényről, hogy az anyatej nem egyenlő értékű a tápszerrel, utóbbi egy szükség esetén alkalmazható pótlás, egy B-terv. Az anyatej összetételét tekintve egy folyamatosan változó, rejtélyesen intelligens anyag, amely a babából érkező információk alapján (ami feltehetően a nyál) módosul, ha arra szükség van – így kap immunvédelmet a baba például egy vírusos fertőzés esetén. A baba növekedésével egyidejűleg változik, sőt napszakonként sem azonos az összetétele – reggel például hígabb, vizesebb, este pedig zsírosabb. Már ebből a tényből is következik, hogy nem szabad egy homogén, mindig egyforma idő alatt megemészthető táplálékként gondolni az anyatejre, így nagyon is előfordulhat, hogy egy baba (főleg, ha még nagyon pici), sokkal gyakrabban kér enni és ez teljesen rendben is van. A szoptatás nem csupán táplálás, hanem a babák testközelség iránti igényüket is kielégítő gondoskodás. Különösen szeretném kiemelni azokat az időszakokat, amiket ún. növekedési ugrásként ismerünk, ilyenkor a babák tápanyagigénye elképesztően megnő és az ehhez szükséges többlettápanyagot folyamatos szopizással tudják megtermelni maguknak, mivel a tejtermelés a kereslet-kínálat elvén működik, és ilyenkor bizony előfordulhatnak olyan napok, hogy a baba egész nap mellen szeretne lenni. Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, ha eleget teszünk az igénynek – nyugi, az érettségire már nem úgy megy, hogy előtte szopizik 😀 Ezek csak átmeneti időszakok, a gyerekek pedig valahol 2-7 éves kor között növik ki a WHO szerint a szopási igényüket. Bár a szoptatás csodálatos dolog és alapvetően nem tűnik bonyolultnak, azért felmerülhetnek közben problémák, amiket ha hozzáértő segítségével sikerül orvosolni, akkor nagyobb eséllyel sikerülhet leküzdeni – így mindenkit arra biztatok, hogy ne féljen segítséget kérni, szinte mindannyian eljutunk egy-egy akadályhoz. Bíborka például az elején nagyon besárgult és ezért aluszékony volt, nem szopizott, de szerencsére szoptatási tanácsadó megmutatta, hogyan tudok neki anyatejet adni szoptatásbarát módszerrel. Ha akkor nem kapunk segítséget, talán már ott az elején pótlást kap, azonban minden pótlás a saját tejtermelés rovására megy, ez pedig egy olyan láncreakciót indíthatott volna be, ami aztán a szoptatás sikerét veszélyezhette volna. Online csoportokban, önkéntes segítőktől vagy tapasztalt laktációs tanácsadóktól is lehet segítséget kérni, a probléma mértékétől függően.
Hiteles forrás szoptatás témában:
- La Leche Liga – nemzetközi szervezet a szoptatásért: http://www.lll.hu/
- Szoptatásért Magyar Egyesület: https://szoptatasert.hu
- Laktációs szakemberek: https://ibclc.hu/
Hordozás
Szintén nem újkeletű dolog, ma viszont reneszánszát éli, nem véletlenül. A babák többsége nagyon igényli a testközelséget, az anyukák többsége pedig a szabad kezeket 😀 Ebben (és még rengeteg más helyzetben) nagy segítség egy jó hordozóeszköz, amiben a babánkat magunkon hordozhatjuk, miközben mi a saját tevékenységeinkkel is haladunk. Altatás, megnyugtatás, közlekedés lépcsőn vagy tömegközlekedési eszközökön, mind-mind olyan helyzet, amikor a hordozás kisegített. Nagyon sokat mentünk így mi is, és bár mostanra inkább a kisasszony saját lábain közlekedik, sok szép percet őrzünk a hordozós időszakról 🙂 Fontos kiemelni, hogy az eszköz tényleg megfelelő legyen és a hordozási pozíció sem mindegy: akkor jó a baba helyzete, ha a térdei közel egy vonalban vannak a popsijával, a gerince pedig megfelelően meg van támasztva és C alakot formáz, valamint az is fontos, hogy a hordozó személynek is kényelmes legyen. Léteznek szövött és rugalmas kendők, valamint formázott hordozókból is akad sokféle. A legjobb, ha próbálhatunk többfélét, mielőtt nagyobb összegért vásárolunk valamit, ami talán nekünk nem megfelelő. A kendőkkel nem lehet mellélőni, azonban egy kis tanulást igényel a használatuk, a formázottakkal kapcsolatban pedig megoszlanak a vélemények, mikortól érdemes használni – egyes iskolák szerint önálló ülni- vagy járnitudástól, mások már akár újszülött kortól ajánlják, célzottan arra alkalmas eszközökben. Mivel az abszolút igazság nincs a kezemben, így nem tudom, melyik oldalnak van igaza, akit bővebben érdekel a téma, itt és itt olvasgathat róla. Vannak, akik szerint a babakocsit teljesen kiválthatja, nekünk inkább jól kiegészítette, mert Bíborka míg kisebb volt, nem nagyon csípte a babakocsit, mostanra azonban néha kifejezetten kéri. Egy eszköz van, amit nem ajánl senki jó szívvel és ez a bugyikenguru. mivel ez nem biztosítja a megfelelő tartást, valamint arccal kifelé sem javasolt hordozni a babát.
BLW – hozzátáplálás igény szerint
A rövidítés az angol baby led weaningből származik, aminek az egyszerű fordítása a baba által vezérelt elválasztás, ez azonban félrevezető lehet, mert a cél egyáltalán nem az elválasztás. Ez a módszer a leginkább szoptatásbarát hozzátáplálási forma, mert a babára bízza, hogy mennyit szeretne magához venni a szilárd táplálékokból, és mennyit óhajt még inkább csak szopizni. Önálló ülni tudástól lehet elkezdeni, így ez sok esetben még a 6 hónaposnál is későbbi kezdést jelent. Bevallom, nekem egy kicsit nehezen indult be a hozzátáplálás, mivel a szoptatás olyan egyszerű volt és itt újabb feladatok úsztak be a képbe, ezért nem bántam, hogy nem sürget senki. Szerencsére a BLW ilyen szempontból egyszerű, mert a baba ugyanazt eszi, amit a család – és ha a család eddig nem táplálkozott egészségesen, akkor bizony a baba érdekében át kell rá térnie, ami elég jó motiváció. Amit még nagyon szimpatikusnak találok a módszerben, az az, hogy nem kell benne olyasmire megtanítani a babákat, amiről utána le akarjuk majd szoktatni – például hogy az evésnek passzív szereplője, neki csak tátani kell a száját és anyu majd belelapátolja a pépet. Itt a babák felfedezhetik az állagokat, ízeket, színeket és nekem az a tapasztalatom, hogy ezt bizony ők nagyon élvezik 🙂 Igen, takarítani kell sokat, de nem kell külön főzni, turmixolni, stb. A kezdetektől fogva darabos ételt kínálunk, és van néhány fontos alapszabály, amiket be kell tartani, mind méretre, mind állagra, ám ha ezek megvannak, nagyon hamar észrevesszük, hogy a gyerek finommotorikája elképesztő ütemben fejlődik, és az étkezéssel kapcsolatos attitűd is sokkal kiegyensúlyozottabb, nálunk legalábbis nincsenek olyan ételek, amiket Bíborka ne enne meg, maximum csak olyan, amit akkor éppen nem kér. Mivel nincs tukmálás, nem feszül be ő sem, így legközelebb ugyanabból simán bepakol egy jókora adagot 🙂 Kanalat az elejétől kapott, eleinte csak nézegette, 11 hónaposan azonban már egyedül kanalazgatott, 14 hónaposan pedig csak a szájába jutott étel és a villát is nagyon régóta használja (kisebb méretű sütis villával eszik, mert a babavillák formája alkalmatlan az evésre). Keverni a pürézéssel nem lehet, só, cukor kerülendő, méz és nyers dolgok egy éves korig tiltólistán, mogyoró nagyságú és keménységű falatok a fulladásveszély miatt szintén, viszont nincs bevezetési sorrend, csak közös evések és az evéssel jó kapcsolatot ápoló baba 🙂
Akit falatkázna, itt kezdje: http://blw.hu/
EC – természetes csecsemőhigiénia
Körülbelül 3 hónaposan kezdtünk bilizni Bíborkával. Akár újszülött kortól elkezdhetjük gyakorolni az EC-t, ami angolul az elimination communication rövidítése, tükörfordításban ürítési kommunikáció, szebben csecsemőkori segített szobatisztaság. Arra alapul, hogy a babák sem szeretnek pisis/kakis pelusban feküdni és ha lehetőséget kapnak, akkor ügyesen biliznek. Persze figyelmet igényel, akár csak a jelzésekre támaszkodunk, akár más ritmust követve ajánljuk fel a lehetőséget, de részidősen is csinálható, pl. csak kakira, vagy csak bizonyos helyeken, vagy csak bizonyos időpontokban. A lényeg, hogy következetesen tartsuk a kialakított rutint és a gyerekek hozzászoknak, hogy ha ekkor és akkor lehetőségük van bilizni, akkor élni fognak vele (kivéve, amikor dacolnak és csakazértse, de az már egy kicsit későbbi időszak 😀 ). Számomra nagyon tanulságos infó, hogy egyrészt a világ rengeteg országában alkalmazzák ezt a módszert és a gyerekek sokkal hamarabb szobatisztulnak, mint például nálunk, illetve jó tudni, hogy az az elmélet, ami szerint a gyerekeknek meg kell érniük a szobatisztaságra, egy olyan kutatás eredménye, amit egy pelenkagyártó cég finanszírozott (és arra még sehol nem találtam konkrétumot, hogy mi érik meg és mire). Az erőszakos biliztetés mumusát is téves következtetésnek tartom, mert véleményem szerint nem a biliztetés maga okoz frusztrációt, hanem a kényszerítés. Mindenesetre jelenleg ott tartunk, hogy hetek óta bugyi van a gyereken délutáni alváshoz is, pelus csak ha megyünk valahova vagy éjjelre, de szól, ha ki szeretne menni wc-re (természetesen vannak még balesetek, de 19 hónaposan ez belefér, és a pelus is jórészt üresen kerül le, gyakran az éjjeli is).
Akit érdekel a módszer részleteiben is, itt talál hozzá segítséget: http://pelenkatlanodj.com/
EGY – egyszerűbb gyermekkor
Kim John Payne azonos című könyve szerint a gyerekeknek nincs szükségük ingerekkel túlzsúfolt környezetre, sem fizikai sem egyéb szinten, sőt kifejezetten frusztrálttá teszi őket. A környezet minimalizálása, ritmus és időrend kialakítása és a felnőttvilág kiszűrése jelentik az alapokat. Azt mondja, hogy nem kell egy játékraktárban élni, mert nem lesz a gyerek jobb/okosabb/boldogabb, ha 300 darab kisautó, 87 zörgő-izélő bigyó és 1270 plüss veszi körül. Valahogy nagyon tudok azonosulni ezzel a gondolattal, körülbelül egy éves lehetett, amikor olvastam a könyvet és akkor azt gondoltam, nincs sok játékunk. Ahhoz képest, hogy egy átlagos mai gyereknek mennyi van, tényleg nem volt sok, de aztán amikor kitettem egy kupacba a szőnyeg közepére, hát bizony már nem is volt olyan kevés. A könyv azt javasolja, hogy válogassuk szét a játékhalmot három részre: egy kupac marad, egy kupac megy a háztól, és a harmadik lesz a “játékraktár”. Ide kerülhetnek azok a játékok, amiket utána forgó rendszerben időnként visszateszünk az aktív készletbe, de ilyenkor cserélni kell, tehát az aktívból kell ide félretenni. Arra is ad javaslatokat, hogy milyen szempontok alapján szortírozzunk, például azok a játékok a legjobbak, amik a legkevésbé irányítottak (nyílt végűnek is nevezik az ilyesmit, ez talán már inkább Montessoris fogalom, de szerintem nem áll ettől a szemlélettől sem messze), amire jó példa például egy egyszerű építőkocka-készlet, ami nem határolja be, hogy mi lehet belőle, így csak a gyerekek fantáziája dönti el az eredményt. Ezeket a szempontokat én is segítségül hívtam és bár persze mindig bővül a készlet valamennyire, hiszen szokott kapni ajándékokat, de azért nem egy elszállt mennyiség van itthon és azokat is gondosan válogattam össze, amik maradtak. Előnyben részesítettem a nyílt végű játékok mellett a természetes anyagokat, így sok fajáték van a készletben vagy kaucsukból vannak a labdák. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy van egy gyengém, amiben nem tudok mértéket tartani és ez a könyv – rendszeresen veszek gyerekkönyveket és Bíborka is nagyon szereti őket, de mentségemre szóljon, hogy a forgó módszert valamennyire itt is alkalmazom 🙂 Egyébként azt tapasztaltam, hogy körülbelül egy éves koráig szinte semmi játék nem érdekelte igazán, ellenben a használati tárgyak annál inkább. Mostanra változott az arány, de még mindig nagyon jellemző – ez is azt támasztja alá, hogy a sok játék teljesen felesleges.
+1 Babajelbeszéd
Ez csak hab a tortán, hiszen nem mindenkinek van lehetősége eljutni ilyen tanfolyamra, de aki olyan helyen él, ahol indul ilyen, ne habozzon belevágni, nagyon élvezetes és játékos formában tanulunk a jelelésről, ami ha beérik, nagyon szórakoztató és az egész család profitálhat belőle 🙂 Bíborka a beszédfejlődés elején jár, de nagyon fogékony és rengeteg dolgot megért, önmaga kifejezésére pedig a jelelés szuper eszköz, amit a Beszélő Babakezek alap-, majd játszótanfolyamán sajátítottunk el. Rengeteg vicces és kedves pillanat kíséri a jelelős hétköznapokat és tényleg sokat segít a kommunikációban. Néha a család többi tagja hamarabb látott egy-egy jelet, mint én, és aztán gondolkodhattunk, hogy mit mutatott vajon, mert ők nem ismerték, én meg nem láttam, és hát gyakran változtatnak a gyerekek a jeleken, nem mindig követik a papírformát 😀 A legkedvesebb jelek aztán családszerte ismertek lettek, mint a még, vagy a lámpa, természetesen emellett már sokkal bővebb jelkészlettel rendelkezik (és ha többet ismernék, egész biztosan azokat is átvenné a kis szivacs 😀 ).
Ha megtetszett, itt találsz bővebb infót a tanfolyamokról: https://babakezek.hu/
Természetesen nem gondolom, hogy ezek a módszerek mindenki számára a legjobbak és követendőek, ahány család, annyiféle igény és élethelyzet, de szerettem volna bemutatni őket, mert nekünk nagyon sokat adtak. Leginkább abban, hogy erősítették a kötődést a válaszkészség által, a figyelmünknél többet pedig nem nagyon tudunk adni. A BLW, EC vagy babajelbeszéd kapcsán pedig azt gondolom, hogy a babák sokkal többre képesek, mint amit a jelenleg legáltalánosabban elfogadott gyakorlatok alapján gondolunk róluk. Ha engedjük őket kibontakozni, tapasztalhatjuk, hogy mennyire örömmel látnak neki azoknak a tevékenységeknek, amiket elsőre általában még nem tudnak megcsinálni, de kitartóan gyakorolnak, ami meghozza az eredményét. Még sok tanulnivalóm van a gyereknevelésről és a gyerekemről, de azt már látom, hogy Bíborka nagyon fogékony azokra a helyzetekre, amikor önállóan próbálkozhat, ebben pedig a fentiek nagyon jó eszközöket adtak a kezembe, a szoptatás és a hordozás pedig igazán bensőséges kapcsolat kialakítását segítette.
Ha tetszett az írás, várlak a közösségi oldalakon is:
kövesd Facebook oldalamat itt, az Instagramon pedig itt találsz meg.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: